Érkezés

A kép forrása: Google képkereső

A minap filmet néztünk párommal, és úgy döntöttem, írok róla. Alapvetően is szeretem a misztikus, sci-fi besorolású filmeket, úgyhogy nem meglepő, hogy az első ajánló a Sophyl Moments repertoárjában az Érkezés című, 2016-os filmről szól. Bár nem vagyok egy földönkívüli rajongó, de ahogy annak idején A függetlenség napja, úgy most ez a film is pozitív hatást gyakorolt rám - holott merőben más a két film hangulata. No, de nem csűröm-csavarom tovább a szót, lássuk, mi is ez.

Röviden szólva: a film lényege nem más, minthogy megjelenik 12 orbitális nagy, fogyó vagy épp növekvő, nézőpont kérdése hold formájú objektum a világ 12 pontján teljesen váratlanul. Nem mutatnak semmiféle aktivitást, nem támadnak, de barátságos attitűdnek sem mutatják különösebb jelét. Az emberiség a katonai haderő irányításával, fokozott óvatossággal s a legjobb nyelvészeti, tudományos szakértők segítségével próbálja megtudni, hogy mi a céljuk a Földre érkezésükkel. Többé-kevésbé összehangoltan, egymással kapcsolatot tartva működnek, ám némiképp ez a film történetének folyása alatt változik.

Amerikában ehhez Louise Banks-et és Ian Donnelly-t kérik fel. Ez a bizonyos objektum időnként engedélyt ad emberek belépésére, és nyitottnak látszanak a kommunikációra. Louise ki is talál egy tervet, hogyan lehetne egymást megérteni - ám ez nem egy gyors folyamat. Alap dolgokkal kell kezdeni, hogy kiderüljön, értik-e egyáltalán a módokat, van-e értelme kérdést feltenni nekik. Ahogy halad a film, szépen megértik a jelrendszert, amivel az ún. heptapodok (hétlábúak) kommunikálnak.

Nem szeretném lelőni a film egyetlen "poénját" sem, ezért a történetleírást a továbbiakban inkább nem forszírozom.

Ami nekem leginkább tetszett az a szemszög, ahogy az egész ismeretlent megjelenítette a film. Talán először láttam olyan földönkívüli lényekkel foglalkozó filmet, ahol nem egyből a támadó szándékot láttuk (ezzel talán mégis lelövök valamit, de ez elég hamar kiderül, hogy a lényeink nem bombázzák le azonnal a világot).

Csodálatosan szép keretbe foglalták a sztorit. Ezáltal számos gondolatot felvet a film azzal kapcsolatban, hogy mit tennénk, ha... Ugyanis hozzákapcsoltak egy olyan történeti szálat, ami egészen más irányba tereli a figyelmet, mint az alap kiindulás, miszerint a bolygónkra idegenek szálltak. Elgondolkodtató, vajon mit tennék Louise helyében, de talán ugyanezt - ezt csak akkor fogod megérteni kedves Olvasóm, ha megnézted a filmet.

Nem vagyok szakértő, de szerintem a kamerakezelésbe sem lehet belekötni - legalábbis engem megvett kilóra, hatásos volt, és úgy gondolom, hogy egy filmnek ez is célja.

A zene pedig rendkívül illik a film hangulatiságához. Az a zene, amit a film elején, illetve végén hallhatunk egyszerre gyönyörű és közben kicsit mégis hátborzongató. A film közben megfelelő időben hallhatunk feszültségfokozó dallamokat is, szóval nemhogy panaszom nincs rá, de nagyon tetszett is.

Bátran ajánlom megnézésre, ha szereted a műfajt. Ha értékelnem kellene, kategóriáján belül abszolút 5/5 csillagot adnék neki. Bár nagy kritikusok, hozzáértőbbek biztosan bele tudnának kötni, s valószínűleg én is írhatnék olyasmiről, ami annyira nem volt tökéletes benne, elvégre nem létezik tökéletes film. Jelenleg mégsem jut eszembe semmi olyan, amit megemlíthetnék negatívumként. Elkapta a hangulatomat, fenntartotta az érdeklődésemet (pedig iszonyú fáradt voltam, féltem is, hogy elalszom majd a filmen), úgyhogy jár neki a pozitív ajánlás.