A hírfolyamot csekkolom és görgetem
rajta mások mosolygós képeit,
vagy különböző megosztásait lesem.
Hallom, érzem - pittyeg a telefonom,
pillanat alatt a kezemben is,
Le ne maradjak, mi van az idővonalon.
Látok valami szépet, azonnal teló elő,
gyors szelfit készítek - már töltöm is,
megmutatom, a bokor mellett mi virág nő.
Görgetek, olvasgatok és óhatatlan
hasonlítgatok. Neki sokkal jobb.
Szorongok és igyekezetem határtalan,
hogy valami meggyőzőt alkossak,
és rá majd sok-sok lájkot halásszak,
mert ez az, ami értéknek számít ma.
Hátha legyőzöm az idegességet, mit
mások követése bennem okoz.
De nem megy, s hergelem magam mindig.
Mindahányan így bosszankodhatunk,
de nem változunk, követjük tovább,
tán mert a közösség rabjai vagyunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése