Ao Haru Ride

A kép forrása: World of Yamaguchi Hoshiko

Kicsit talán bugyuta, kicsit talán heves, kicsit talán egyszerű, kicsit talán átlagos és még az is valamennyire igaz, hogy tele van klisével. Úgy érzem, hogy nem az én korosztályom a célközönség, és mégis végignéztem. Valamiért mégis odaszögezett a képernyő elé. Valamivel mégis több volt benne, mint a hebehurgya tinik iskolai élete, és apró-cseprő dolgai.

És úgy tűnik, pont olyan hangulatban kapott el, hogy ilyesmire volt szükségem.

Az AnimeAddicts szerint egy shoujo, iskolai élet, mindennapi élet, dráma és vígjáték besorolású animéről beszélünk. A 2014-es nyári szezon egyik darabja, ami sok szívet elrabolt, ebben biztos vagyok, ugyanis valamilyen szinten engem is rabul ejtett.

A történet elég in medias res kezdődik, rögtön belecsapunk a lecsóba. Egy visszaemlékezést látunk, melyben egyik főszereplőnk, Yoshioka Futaba hazafelé tart az iskolából, miközben hirtelen esni kezd az eső. Beszalad a közeli szentélyhez, hogy megvárja alatta, míg eláll. Ugyanígy tett egy alsó középiskolai társa is, Tanaka Kou. Érezhetően zavarban vannak, klasszikus tinédzserként viselkednek, akik tetszenek egymásnak. De hamar kiderül Futaba visszaemlékezéséből, hogy azok az idők már nem jöhetnek vissza, Tanaka-kun hirtelen eltűnt.

Eltelik három év, felső középiskolások már főszereplőink, és újra keresztezik egymást útjaik, ám Tanaka-kunt immár Mabuchi Kou-nak hívják. Egyértelművé válik hamar, hogy mindketten megváltoztak, és hamar tisztázzák, hogy azokra a régi szép napokra már soha nem mehetnek vissza.

Azonban úgy hozza az élet, hogy konkrétan osztálytársak is lesznek, és egy csapatba verődnek még három másikkal, Makita Yuuri, Murao Shuuka és... röstellem, de nem tudom a keresztnevét, így marad szegény csak Kominato-kun.

Szerelmi háromszögek, múltbéli történések és minden, ami egy shoujo, iskolai életről szóló animéhez csak kell. A grafika kiváló, és a zenei aláfestés is szerintem teljesen rendben van. Mindig illett a hangulathoz.

Engem teljes mértékben meggyőzött. Amellett, hogy bugyuta volt kissé, és nagyon egyszerű, mégis volt benne valami, ami miatt nem bírtam "nem nézni". Tetszett, ahogy tanultak egymástól a karakterek, tetszett, ahogy fejlődtek. Serdülők hülyeségeit és már-már irreális bénázásait nézzük végig, de ezáltal mégis kicsit életszerűbbé vált számomra. Megszerettem őket, és reméltem, hogy minden rendeződni fog.

Hogy rendeződött-e, nos, nem árulom el. Akit érdekel, járjon utána. AnimeAddictson fent van az egész sorozat felirattal. Hála érte.