Vampire Knight

Kicsit eltűntem, bár nem nyomtalanul. Az előző bejegyzésemben jeleztem, hogy kissé motivációt vesztettem a blogolással kapcsolatosan. Egyszerűen nem jöttek a szavak, nem találtam a betűket a billentyűzeten - csak, hogy nagyon képiesen fogalmazzak.

Még most sem vagyok a régi formámban, de a legújabb anime élményemről szívesen mesélnék. Szeretem kiírni magamból, ha láttam valami újat - legyen az film, sorozat, anime, színdarab, bármi. Így hát, fogadjátok szeretettel az alábbi élménycsomagot a Vampire Knight, és Vampire Knight Guilty című animével kapcsolatosan.

A kép forrása: wall.alphacoders.com

Ezt az animét nagyjából azóta szerettem volna megnézni, hogy kijött. Tekintettel arra, hogy 2008-as darabról van szó, akkoriban pedig már újra nagy erőkkel benne voltam az animemániában, ez azt jelenti, hogy a macska rúgja meg, de durva! már közel 10 éve szerettem volna látni. Nem vagyok valami gyors, mit ne mondjak. :D

Még tavaly májusban szántam el magam, hogy megnézzem. Az igazság az, hogy már ott nehézségbe ütköztem, hogy eleinte csak magyarul találtam meg - kicsit nevetségesnek érzem, hogy ezt negatívan élem meg, de tényleg bántott a dolog. Szeretem a magyar szinkront, általában jók vagyunk szerintem, de tényként kell megállapítanom: animét nem tudunk szinkronizálni. Nem tudjuk felvenni a japánok sajátosságait, márpedig az animében olykor igenis artikulálatlanul üvöltenek, máskor sírnak, aztán egy fél pillanat múlva lehet, hogy vinnyognak és kacagnak. Ez van, ezt ugyanolyan szenvedélyesen kell csinálni, ahogy ők, és valahogy ez nekünk nagyon nem akart itt sikerülni és sajnos az animék többségénél sem, amiket láttam.

Végül angol felirattal kezdtem nézni júniusban, de valamiért megakadtam - fogalmam sincs, mi történt. Ősszel, mikor folytatni kezdtem, véletlenszerűen megtaláltam magyar felirattal, és bár a minőség elég gagyi volt, felhőtlen örömmel töltött el. Bár angolul is értettem mindent, ha lehet, nem szégyellem bevallani, hogy a kényelmesebb magyar feliratot választom.

Szóval novemberben végignéztem az első szériát, majd most januárban a második szériát is. Mire nem jó, ha az ember gyengélkedik, és más hasznosat úgysem tud csinálni.

A címe adja magát: vámpírokról beszélünk, és emberekről. A cselekmény azonban csak szépen sorjában bontakozik ki. Főszerepben Kuran Kaname, a tisztavérű vámpír, Kiryuu Zero és Cross Yuki, akiket a Cross Akadémia Igazgatója, Cross Kaien nevel. Az akadémia arra hivatott, hogy bebizonyítsa, vámpírok és emberek élhetnek egymás mellett békességben is. A vámpírok világának rejtelmei mellett szerepet kap benne a szerelem is, természetesen.

Nem szeretném hosszabban boncolgatni a történetet, mert a végén még spoilerezek, de ha érdekel  valakit bővebben, akkor mindenképp érdemes ellátogatni az animeaddicts.hu weboldalra.

Először kicsit csalódottnak éreztem magam. Annyi mindent hallottam erről az animéről, és közben azt éreztem az első részt nézve, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. De később azért csak sikerült beszippantania, s bár nem váltam olyan görcsölő fanná, mint mondjuk 10 éve válhattam volna, de megkedveltem a karaktereket.

Amennyiben szándékozod még megnézni az animét, az alábbi két bekezdést, kérlek ne olvasd el. Én szóltam.

Kanamét különösen megszerettem, s bár a második széria utolsó része alatti kommentek alapján teljesen úgy tűnik, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, én tényleg szívből örültem ennek a végkifejletnek, mindamellett, hogy borzasztó szomorúnak és "befejezetlennek" találom így az animét. Oké, hogy elmentek együtt, de na - előbújt belőlem rövid időre a kistini, és szívesen néztem volna még egy kis boldogságot Kaname szemeiben, de tudom, hogy ez nem reális kérés egy vámpírtól.

Zero is teljesen rendben van, de az én véleményem szerint Kaname sokkal inkább megérdemelte Yukit, úgyhogy tényleg örülök, hogy így alakult. 10 éve rá várt, még azt is zokszó nélkül viselte, hogy Yuki mit sem tud róla. Engem abszolút rabul ejtett a türelme és a stílusa, s bár a módszerei nem feltétlenül a legjobbak, de lássuk be, egy fantázia szülte vámpírvilág etikettjéhez, normáihoz és szokásaihoz, vajmi kevés hozzáértésünk és egyetértésünk lehet. Teljesen más világ, más kultúra, ahol sok minden elfogadott - pont úgy, mint annak idején történelmi tanulmányaink során láthattuk a királyi családokban. Engem egyáltalán nem érdekelt, hogy ők most testvérek-e, vagy sem, tisztavérűek-e, vagy sem - maximálisan elvonatkoztattam a dologtól. Yuki mindvégig szerelmes volt Kanaméba csak magának is nehezen vallotta be, Zerót pedig, én legalábbis úgy éreztem, hogy testvéreként szerette. Az már más kérdés, hogy fordítva ez nem feltétlenül így volt. Érthető, hogy így alakultak a dolgok, ahogy.

Kicsit bánom, hogy nem folytatták az animét, állítólag a manga rejtett még további történéseket, szívesen nyomon követtem volna még az eseményeket, de sajnos ennyi jutott nekünk. A zenét és a grafikát imádtam, tökéletesen passzolt a vámpírok gótikus világához.

Ha szereted a vámpíros sztorikat, és még nem láttad, mindenképp megér egy próbát. Az idejének szerintem tökéletesen megfelel, a célzott korosztály pedig inkább a tizenévesek szerintem, de engem is remekül lekötött a magam huszonévével. Nem bántam meg, hogy megnéztem, sőt! Örülök, hogy bár nagyon lassan, de eljutottam idáig. Kár lett volna kihagyni.