Sokszor úgy kinyitnám a szám.
Kinyitnám a szám, és elküldenélek
egy kellemesebb éghajlatra.
De nem teszem, mert megbánnám.
Megbánnám, hogy pazaroltam rád
az értékes időmet.
Nem, egyébként nem emiatt.
Nem emiatt nem tenném. Nem
szeretek másokat megbántani.
Pedig szemeket jó lenne felnyitni.
Felnyitni és megvilágítani egy másik,
szintén elfogadható nézőpontot.
Kedvenctelen kifejezésem lett az elfogadó.
A roppant haladó elfogadó, ami manapság
csak divatból létezik.
Divat elfogadni mindenkit, és mindent.
Mindent, ami létezik, de ha nem fogadod el
is azt mondod.
Nézel egyáltalán tükörbe ilyenkor?
Olyankor, amikor te, a nagy elfogadó, pont
hárítasz minden mást?
Ha nem ért valaki egyet veled, hülye.
Hülye, mert másképp gondolkozik, és te
elfelejtetted ezt elfogadni.
Hát, akkor kedvesem, kérlek, áruld el!
Áruld el, hogy is van ez? Tudjuk, elfogadod a
neked tetsző véleményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése