Yuri!!! on ICE

Bevallom, mikor elkezdtem nézni az animét, nem hittem volna, hogy a blogomon fog kikötni, ráadásul 2017 első posztjaként. Igaz, azt sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar le fogom darálni. Aki követ twitteren, olvashatta a kijelentésemet: "Úgy gondolom, hogy a Yuri!!! on ICE körül nagyobb a hype, mint kellene, de azért leköt, és végignézem. Sokat dob rajta a műkorcsolya téma." - elhamarkodtam a kijelentést, ugyanis nem csak szimplán lekötött a sorozat, hanem a végére meg is kedveltem.

Miről is van szó?

Egy sportcentrikus shounen ai animéről - bizony. Az az igazság, hogy én sosem zárkóztam el a shounen ai (Boys' Love) világtól, korábban nagyon odavoltam pl. a Gravitation-ért is, kár is lenne tagadni - meg felesleges is. A műfaj nem ismerőihez szólnék most gyorsan, mielőtt bárki következtetéseket vonna le: igen, homoszexualitásról beszélünk, de nem kell durva jelenetekre gondolni bár vannak olyan animék is biztos a műfajon belül, mert annyira nem vagyok perverz. :D Egy gyengéd, lágy és legfőbbként érzelmes animét kell elképzelni - legalábbis a szerelmi élet terén. Egyébiránt pedig elég energikus és ambiciózus érzésektől fűtött.

Az anime, röviden, egy 23 éves műkorcsolyázó srácról szól, Katsuki Yuriról, aki veszít a Grand Prix versenysorozat döntőjében. Ez teljesen összetöri, és elgondolkodik azon, hogy visszavonul, azonban egy rendkívül nevetséges és kínos szituáció kellős közepén a nagy példaképe, Viktor Nikiforov, felajánlja neki, hogy az edzője lesz, és sikerre viszi a következő szezonban. A történetről mást nem is szeretnék elmondani, ha esetleg érdekelni kezdett, akkor az Urahara Shop jóvoltából az indavideón megtekinthető az összes rész magyar felirattal. Eleinte úgy álltam az egész animéhez, hogy nézem-nézem, mert imádom a műkorcsolyát, de annyira azért nem hoz lázba a sztori. Megjegyezném, hogy mindig csodáltam a műkorcsolyázók báját, kecsességét, erejét és lendületét - fantasztikus, amit a jégen művelnek, odavagyok érte. Általában a férfi egyéni versenyeket szeretem nézni, illetve a párosokat.

Na, itt az animében férfi műkorcsolyázók tömkelegét láthatjuk, és ez nagyot dobott az anime kezdeti szakaszában, mint már mondtam. Alapvetően az anime tele van egyszerű, kissé erőltetett és közhelyes poénokkal - főként az eleje volt nagyon fárasztó számomra. Mégis ki az, aki kajára gondolva adja elő legsikeresebben a szenvedélyes szerelmet? :'D Bár lehet, hogy én is valami non-sense dologra gondolnék, ki tudja... végülis az vesse rá az első követ, aki... ugyebár.

Mindenesetre a végére vagy átalakultak a poénok, vagy én szoktam és kedveltem meg őket, rejtély, de az anime végefelé már nem "zavartak".

Viszont két dolog van, amivel engem anime szempontból meg lehet venni kilóra, ez pedig, ha az értékelhető történetet igényes grafika és hozzáillő, hatásos zene jellemzi. A Yuri!!! on ICE mindkettő pontot csillaggal elvitte, tetszik a grafika - Viktor klasszikusan helyes bishi-re sikerült, akiért minden tini- és kicsit idősebb tinilány csorgathatja a nyálát. Szépen megrajzolták a helyszíneket, nagyon tetszettek például Barcelona utcái, de Hasetsu, Yuri szülőföldje is szép (valójában Karatsu a hely neve Japánban).

A zenére pedig nincsenek szavak. Nagyon hatásosak, bátran keressetek rá youtube-on a soundtrackre, de tényleg - egy történet aláfestő zenéje, amit elkorcsolyázik az adott férfiúnk, illetve sokkal inkább egy óriási falat a karakter személyiségéből, a gondolataiból. Csodálatos. Csak ismételni tudnám a nagyon és a tetszett szavakat folyton-folyvást, de tényleg. Hatással volt rám a zene, na. Többek között, ezt imádtam annyira a Nodame Cantabile-ban is, amit nem ártana újranéznem, mert érdekelne a második évad is.

Az opening és az ending is modern, nyugatias stílusú, ami szerintem maximálisan illik a Yuri!!! on ICE világához - az opening különösen motiváló "we were born to make history". Valahol ez is érzékelteti, hogy abszolút a jelenben játszódik a történet, ahol minden versenyzőnek iPhone-ja van, és instagramozik, meg tölti fel a videókat youtube-ra. Bevallom, először ezen meg is döbbentem, egészen mostanáig furcsa, ha ennyire modern egy anime - pedig higgyétek el, nyitott vagyok a technikai, modern dolgokra, és nagyon jól tudom, hogy ez a mai világ. Csak az animevilág számomra mindig más volt egy kicsit, de talán csak azért, mert már jó ideje nem néztem nem-fantasy animét. Ez így kicsit közelebbivé tette - a sok szürrealitás ellenére is. Ami még nagy pozitívum az animével kapcsolatban számomra, hogy megismertette, vagy inkább segített elképzelni, milyen gondolatai lehetnek egy élsportolónak versenyzés közben. Én ebben teljes mértékben laikus vagyok, sosem sportoltam komolyan, és ez mindig egy ismeretlen, érintetlen terület volt számomra. Konkrétan elképzelni nem tudtam, mi játszódhat le ilyenkor a fejekben - jó, voltak gondolataim, hogy biztos nagyon koncentrálnak, meg összpontosítanak, dehát ez nem a minden.

Itt sikerült kis betekintést nyújtani ebbe a homályos területbe, elvégre amellett, hogy a rövid, illetve szabad programok során kommentálták az ugrásokat a kommentátorok, mégis a versenyzők gondolatai domináltak, amelyek során még jobban megismerhettük őket. Utolsó, s talán legnagyobb pozitívum számomra a vége. Végig attól féltem, hogy teljesen kiszámítható zárást kapunk, ami csupa közhely. Bizonyos szempontból így is lett, szerintem várható volt, hogy mi lesz, bár egy apró részletben azért igyekeztek csavarni - így legalább mégsem 100%-ban kimaxolt klisésorozat volt. Ráadásul nyitva hagyták a szálat, így akár második évad is remélhető, amit én sem bánnék - szeretem ezt a műkorcsolya-világot. Ezért kerestem is magamnak rögtön egy másik műkorcsolyázós animét.

Tetszett, hogy érzelmes, tetszett, hogy őszinték a karakterek (bár irreális reakciók vannak bizonyos dolgokra, azt tegyük hozzá...), tetszett, hogy műkorcsolya, tetszett a zene, tetszett a grafika. Ami nem tetszett, az a néhány annyira bugyuta és non-sense helyzet, hogy félelmetes, illetve a túlságosan is fárasztó, baromi egyszerű poénok egy része, de lehet, hogy csak épp nem voltam rá vevő hangulatban. Van ez így.

Összefoglalva: a kedvenc animém biztosan nem lesz, de abszolút megérte megnézni. Jólesett elmerülnöm egy kicsit Yuri műkorcsolya-világában. A hibái ellenére beszippantott, és elérte, hogy érdekeljen, mi lesz a vége, sőt, még azt is, hogy e poszt megírása közben a soundtrack-et hallgassam (bár mindig így teszek, ha valamiről véleményt írok) - illetve, hogy egyáltalán megírjam ezt a posztot.

A képek forrása: medium.com