Álmot láttam. Sokáig
nem hagyott nyugodni.
Olyasvalaki volt a főszereplő,
aki még tizenéves koromban volt
meghatározó.
Meghatározó, azért ez
Így erős túlzás.
De fontos volt. „Piszkáltak”
is emiatt a többiek vele.
Kedveltem.
Kedveltem őt. Pedig
sosem voltam jó.
Legalábbis neki biztosan nem.
Talált bennem hibát, megjegyezni valót
hamar.
Olykor túl hamar.
Meg akartam felelni,
nagyon meg akartam felelni,
de miért? Erre nem tudok
válaszolni.
Azt mondták, szeretem.
Én pedig tagadtam.
De talán magamnak is
jobb, ha bevallom, tényleg szerettem.
Volna.
Nagyon szerettem volna,
hogyha tudtam volna.
Közben pedig utáltam is
Azért, amit velem megengedett magának.
Elmúlt.
Ez bizony régi
történet, és ideje
továbblépni. Az álom is
bizonyára ezért érkezett, hogy élből
lezáruljon.
Végleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése