Írni szeretnék

Csak ülni, és várni az ihletre,

Miért nem megy varázsütésre?

Írni szeretnék, érzéseket kiadni,

Ám néha megfogalmazódik: feladni.

Nem, nem, nem és még egy nem.

Magamon kell egyedül erőt vennem,

Nem a tökéletes a cél, sem a rendszeresség,

Inkább legyen teljes a természetesség.

Nagy káosz van ám a fejemben,

Ami tombol, mint majom a veremben.

De ez a káosz közben harmonikus,

Csak nem találok semmit, és ez ironikus.

Hogy lehet együtt káosz és harmónia?

A végén teljes lesz az anarchia.

Fogom a fejem, alkotni szeretnék,

Lejön a bőröm, mintha hámlanék.

Már nincs kültakaró, mégsem vagyok meztelen,

Körülvesznek lágyrészeim nesztelen.

Lassanként elhagynak, marad a csontváz,

S a koponyámba zárt számtalan váz.

Felderül az arcom, mégsem vagyok üres,

Ott van minden, de törékeny üveg.

Tudom már, nagyon óvatosan kell kibontani

Ott van, csak lassan lehet előcsalogatni.