Írók hét főbűne TAG

Abeth volt olyan kedves, és rám is gondolt ennél a tag-nél, ami bevallom, roppant jólesett. Nem egy szokványos blogger kérdezz-felelekről van szó, hanem irományokkal kapcsolatos kérdéseket kell megválaszolni. Mindamellett, hogy jó kis nosztalgiára adhat okot a régebbi írásokra való visszaemlékezés révén, motivációt is nyújthat újabbak írására, vagy épp régiek folytatására, úgyhogy köszönöm a lehetőséget.

A tag eredendően Franciskától származik (a kép is az ő műve).

Szabályok:

• Köszönd meg annak, akitől kaptad!
• Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!
• Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!

Kérdések:

• Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
• Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
• Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
• Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
• Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
• Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
• Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

Válaszok:

• Kevélység
• A Kawaii Angel című, legeslegelső... minek is nevezzem? Blogregény? Legyen. Tehát a Kawaii Angel volt 2007-ben az, ami elindított azon az úton, ahol most is járok. (A blogon nem található meg egyik "blogregénykém" sem, pedig kettő készen van, és van kettő fél- meg negyedkész próbálkozásom. Mindegyik erős renoválásra szorul. Sőt, őszintén szólva, nem érzem, hogy idevalóak lennének most már.) Ezt még annak idején egy G-portálos oldalamon publikáltam azon melegében, és minden várakozásomat felülmúlta a "sikere". A fiatal Poppyka teljesen odavolt, ám egyszer kaptam rá egy elég rosszindulatú kommentet, hogy milyen klisés és sz*r az egész. Én ezt akkor nagyon zokon vettem, és úgy éreztem, nem olvasta végig, mert ha végigolvasta volna, tudná, hogy nem úgy végződött, ahogy az az első fejezetből várható lett volna.
  Viszont azóta már rég rájöttem, hogy valahol igaza volt, csak a stílusa lehetett volna kedvesebb. Nem volt különösebben eredeti történet, csak én szerettem nagyon-nagyon, és jólesett, hogy másoknak is tetszett. Ettől még nem volt igazán jó. Közben már egyszer átdolgoztam kicsit a párbeszédeket évekkel ezelőtt, de ha most megnézném, mi újság vele, nos, szerintem kiábrándulnék mindenből. 😅 Aztán persze ki tudja...
• Viszont a Visszatérő véletlen novellám annak idején fenn volt a Merengőn, és ott kaptam egy rendkívül jó, építő kritikát. Azóta az összes többi írásomnál kamatoztatom azt a tudást, amit megtanultam. Úgyhogy, még ha rosszul is esik, nem szabad nem elfogadni - de tény, hogy sok minden múlik a kritika hangnemén. Azt nem egy troll írta.
• Kapzsiság
• Nincs. Egyiket sem tartom annyira sokra, hogy megkockáztassak ilyesmit. Nem elég kiforrottak a több fejezetes próbálkozásaim. A novelláimra, és néhány versemre még talán büszke is vagyok egyébként, de azokért se kérnék pénzt. Nem érdemlem meg, mások ezeknél sokkal többet és jobbat tudnak. Én élvezettel írok, amikor jön az ihlet, de itt megáll a tudomány.
• Bujaság
• Őszintén szólva nem próbálkoztam korhatáros jelenettel, egyáltalán nem az én terepem. Sem olyan öldöklés nem volt, sem erotikus jelenet - a legdurvább dolog, amibe belementem az a csók volt, dehát 14-15 évesen ennyi tellett tőlem. A mai napig nem feltétlenül mennék bele se erotikus tartalmakba, se brutális gyilkolászásba, vagy tudom is én mibe. Szeretek inkább más vonalon gondolkodni.
• Irigység
• Nem emlékszem ilyenre, bevallom. Sőt, azt is bevallom, hogy a wattpad, ahol több írópalánta írásával találkozhattam volna, engem pl. elkerült, sose regisztráltam - nem tudom, miért. Talán ott találkozhattam volna ilyennel, és irigykedhettem volna, vagy valami, de őszintén: kötve hiszem. Sosem tartottam az írásaimat olyan nagyra, hogy másokét egyértelműen a szintem alá vegyem. Mindenkinek más a stílusa, én meg max magamban elkönyvelem, hogy az én ízlésem szerint ez sz*r és számomra érdektelen, de ízlések és pofonok.
• Falánkság
• Igen, a négy "blogregénykém" közül az utolsó kettőn egyszerre dolgozgattam, aminek az lett az eredménye, hogy nem lett kész egyik sem. Az egyikből több fejezet megvan, mert azt korábban kezdtem, de elengedtem őket - bár az időhiány is közrejátszott.
• Az az igazság, hogy nem nekem való a párhuzamos írás. Egyszerre több könyvet sem szeretek olvasni, szeretek elmélyedni az egyikben, befejezni, és csak aztán kezdeni másikba.
• Harag
• Nem, és nem is tennék ilyet. Szerintem elég rossz, ha így próbálunk valakit megbosszúlni, vagy tudom is én. Persze jobb megküzdési mechanizmus, mintha a való életben vuduznánk meg valakit, vagy ilyesmi, de írni pont azért nagyszerű, mert kiszakadhatsz a valóságból, belekerülsz a saját fantáziád biztonságos világába, ahol miért is foglalkoznál azzal, akit valójában mondjuk utálsz?
• Lustaság
• Mindkét történetemet sajnálom, a Deéziszt is, meg az "Álmodni és véghezvinni"-t is. Talán, ha több energiát fektetek beléjük, lenne bennük potenciál. Nem vagyok benne biztos, hogy csak a lustaság miatt nem fejeztem be őket, de egyértelműen közrejátszott.

Jelöltek:

A többség már megkapta a díjat, de talán ketten még nem, és hátha érdekli őket ez a dolog. Nyilván semmi nem kötelező, de kíváncsi lennék, mi a ti hét főbűnötök az írással kapcsolatban.

• Ivett: Már régóta szemezgetek a történeteiddel, amiket wattpadon megtalálni, de bevallom, még nem sikerült eljutnom odáig. Kíváncsi lennék, hogy ennyi tapasztalattal a hátad mögött, mit mondasz ezekre a kérdésekre.
• Leah: Remélem, jól láttam, hogy még nem kaptad meg senkitől. Egyelőre csak a Szenteste című novelládat sikerült elolvasnom, de biztosan sort kerítek majd a többire is.