Megint régen nem jelentkeztem. Pedig sok minden történt, színházban voltam, esküvői szertartásokon örültem és gratuláltam, koncerteken voltam, két borfesztivált is meglátogattam és egy évet is pluszban hozzáírhatok a koromhoz.
Mindemellett rengeteget dolgoztam, munka előtt és munka után is. Nem volt időm se háztartást vezetni, se vőlegénnyel együtt tölteni időt - már úgy értem, hogy minőségit. Volt feszültség, volt boldogság, volt fájdalom. Az elmúlt másfél hónapról nagyjából ennyit mondanék.
A blogomat amúgy kifogástalanul ábrázolja ez a kép. Megvan a keret, meglenne a hely, de nincs mivel megtölteni, így üres, és csak jópofán odafirkantottam, hogy haha, ez itt egy blog, ahol mindenfélét megtalálsz. Ja, de kedves Olvasók, kitartóan kell keresnetek mostanság.
Pedig nem üres az életem, sok minden történik benne, csak nincs online a fókusz. Jelenleg instagramon vagyok a legaktívabb, ami a social mediát illeti, minden egyebet hanyagolok - kevesebb időm jutott blogok olvasására, ezer éve könyvet olvasni se tudtam, vagy edzeni. Igazából enni is hektikusan étkezem, szóval miért is csodálkozom, hogy a blog csak egy üres képkeret?
Nem vagyok jól.
De, ne izguljatok értem, mert rosszul sem vagyok.
Egyszerűen csak nem vagyok elégedett, és kimerült vagyok. Sok mindent szeretnék, de összeomlok a tervek súlya alatt, és semmi nem sikerül - vagy csak valami nagyon ügyetlen, félkész módon. S bár hangoztatom, és hiszem is, hogy minden lépés számít... azért jó lenne bizonyos dolgokban kicsit többet tenni, mint babalépésekkel totyogni előre.
A sok minden, ami történik kicsit a saját egészségemre is rámegy, kijött újra az ekcéma a fejbőrömön, mint jó pár éve, pedig már úgy örültem a low-poo megoldásos hajmosási rutinomnak, amit már két éve űztem. Erre most keresztet vethettem minden elvemnek egy rövid időre, hogy valami történjen, ami kibillent ebből a spirálból. De igazából az ekcéma egy dolog, csak egy tünet. Hetekig fájt a fejem, illetve a fejbőröm. A nyakam. Feszült voltam, és ez még inkább azzá tett.
Aztán hirtelen jobb lett. Nem tudom, mi hozott helyre, az újonnan kipróbált samponok, a nyaktorna és nyomkodás, a másfél napos erőltetett menetben zajló kézműveskedés, vagy a barátnőmmel eltöltött csodaprogramok. Azt hiszem, ez mind együtt. Sokat köszönhetek neki mindenesetre. Hálás vagyok ezért a lányért, remélem, én is olyan jó barátja vagyok, mint amennyire ő nekem az.
Mindeközben keresem magam, szeretném megtalálni, mert ott vagyok valahol. Tudom, hogy én vagyok most is, de van egy "énebb" én. Egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, táplálkozásra és önmagára tudatosabban odafigyelő én. Aki egészségesebb. Mert bár orvosilag alapvetően végülis jól vagyok, de mégsem vagyok jól a bőrömben. És ezen változtatni kell...
Köszönöm, hogy elolvastátok a csapongásom. Köszönöm, hogy itt vagytok, és kedvesek vagytok. Én is igyekszem az lenni, nemcsak másokkal, hanem magammal is. Kellene.
Szia Poppy! :)
VálaszTörlésTeljesen megértem és átérzem a helyzetedet. Bár az én életem üres, mégis van, amiről hasonlóan érzek, és hasonló változásokat szeretnék.
Kívánom, hogy sikerüljön elérned, amit szeretnél. :)
Egyik reggel olvastam a bejegyzésedet, aztán elindultam fotózni. Nem tudok (jól) fotózni, de boldogsággal tölt el. Amikor feltöltöm instagramra, leírásban olykor teszek valami megjegyzést a képről, míg akiket követek, azt látom, hogy "professzionális" leírást adnak meg, hogy mi van a képen. Szóval egy tökéletes összkép tárul elém. Ezen gondolkodtam aznap reggel, és eszembe jutottál.
Megoszthattad volna csak a jó dolgokat, hogy mennyi helyen jártál, milyen jó emberek vesznek körül, stb., de te leírtad az őszinte érzelmeidet is - ezzel lerombolva a tökéletes látszatot, és ettől ennyire szerethető a blogod számomra.
Remélem, érted, mire gondolok. :) Én nem ismerek még egy ilyen bloggert, aki ennyire felvállalja magát, mert ha őszinte is az ember, sokszor próbálja szépíteni a szar helyzetét - akár akaratlanul is. (Nem azt mondom, hogy a te helyzeted az, sőt..!, csak általánosságban írom).
Főleg manapság szeretik megmutatni az emberek, hogy mennyire boldogok és mennyire jó minden. :)
Bocsánat, hogy ennyit pofáztam. Szorosan nem kapcsolódik a bejegyzésedhez a hozzászólásom, de valahol mégis. Csapongásnak nevezed, viszont szerintem nem az, hanem az, amiről fentebb írtam. :)
Szia Layla! :)
TörlésNagyon köszönöm, hogy írtál, illetve köszönöm azt, amit írtál. El sem tudod képzelni, mennyire jólesik nekem ilyen visszajelzést látni. :)
Egyébként úgy gondolom, az élete senkinek nem üres, csak vannak csendesebb időszakok benne. És ez nem baj, sőt, szerintem szükség van a "csendre" - és most kicsit átvitt értelemben is mondom. A fotózás pedig nagyszerű, nagyon jól teszed, és tedd és csináld! Biztos vagyok benne, hogy csodálatos képeket készítesz, még ha nem is vagy profi. Nem is kell mindenkinek annak lennie. A hobbifotózás is csodálatos, én imádom nézni az "amatőr" képeket, és csinálni is nagyon szeretem őket. És tök jó dolog, hogy te fogod magad, és lemész fényképezni... én ezt csak mindig mondogatom, de végül sosem teszem meg. Annyira tiszteletreméltó dolog ez szerintem. :)
Ami a tökéletességre való törekvést illeti, nos igen. Manapság óriási divat mindenből arra törekedni. Magam is maximalista vagyok, szeretem, ha valami tökéletes, vagy legalábbis nagyon-nagyon-nagyon jó, ha már egyszer a kezeim közül kikerül.
Na, de a facebookon, instagramon látni a sok csodálatos életet, kifejezetten frusztráló tud lenni. Aztán belegondolok, én se úgy töltök fel képet (bár facebookra már csak profilképem van, meg borítóképem, egyéb albumokat már nem gyártok, leszoktam róla), hogy az ne legyen szép, vagy bármi. Szóval érthető. Egy albumba nem a rossz dolgokról teszünk emléket.
Csak valahogy társul mellé az a téves képzet, hogy neki minden nap, minden perc ilyen tökéletesen idilli. Pedig biztosan nincs így. Nem látjuk a telesírt párnát, a vitatkozással, veszekedéssel telt perceket, a belső vívódásait. Lehet, hogy ő épp minket "irigyel" valamiért. Nagyon érdekes dolog ez egyébként.
Még egyszer nagyon köszönöm, hogy írtál. Köszönöm, hogy követsz, hogy támogatsz. Nagyon-nagyon jólesik. <3 :)
Szia!
VálaszTörlésElő szokott fordulni, hogy elhavazódik az ember, nagy a nyomás, szerintem ne akarj a blogra mindenképp tartalmat feltölteni, míg nincs időd, mert csak szenvedéssé válik. AZ a fontos, szerintem, hogy rendbe legyél. Találd meg önmagad, próbálj időt szakítani a dolgaidra, még ha nehéz is.
Én is így éreztem az idei félévemet, hogy történnek a dolgok, mégis üres. Szerintem mindenki átél ilyet, nincs ezzel baj, csak ne hagyd, hogy elsodorjanak a történések. :)
Remélem, alakulni fog!
Szia Abeth!
TörlésNagyon szépen köszönöm a támogatásod. Jólesik, és rajta vagyok az ügyön. :) Megtanultam, hogy a kényszeres rendszernek a blogon, nem lesz gyümölcse, úgyhogy próbálok most kicsit lassítani.
Köszönöm még egyszer. :)