Még mindig keresem

Még mindig keresem

a megfelelő sablont, aminél letáborozhatok.

Még mindig keresem

az időt arra, hogy írni tudjak.

Még mindig keresem

a szót, mikor új bejegyzést nyitok.

Régebben ez nem így volt.

A szavak csak dőltek belőlem.

A témák csak úgy jöttek.

Nem nagyon kerestem semmit.

Időm nem volt több, mégis

egyszerűen csak találtam.

Tovább olvasom »

Írók hét főbűne TAG

Abeth volt olyan kedves, és rám is gondolt ennél a tag-nél, ami bevallom, roppant jólesett. Nem egy szokványos blogger kérdezz-felelekről van szó, hanem irományokkal kapcsolatos kérdéseket kell megválaszolni. Mindamellett, hogy jó kis nosztalgiára adhat okot a régebbi írásokra való visszaemlékezés révén, motivációt is nyújthat újabbak írására, vagy épp régiek folytatására, úgyhogy köszönöm a lehetőséget.

A tag eredendően Franciskától származik (a kép is az ő műve).

Szabályok:

• Köszönd meg annak, akitől kaptad!
• Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!
• Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!

Kérdések:

• Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
• Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
• Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
• Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
• Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
• Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
• Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

Tovább olvasom »

Szeretettel

Szöszöl a nyárfa.

A napsugarak reménykeltőek, egy hosszú tél után. Bár nem volt kifejezetten hideg, de valahol mégis hosszúnak éreztem. És ki tudja, eljött-e már a vége. Hol így nézünk ki, hol úgy. Épp süt a nap, virágzik minden, csicseregnek és fészkelnek a madarak. Rovarok repdesnek jobbra-balra.

Kellemes ünnepeket kívánunk egymásnak így húsvét érkeztével, és a hosszú hétvége előtt úgy éreztem magam, mintha karácsony érkezne.

Kellemes ünnepeket. Ez nekem valahogy karácsonyian cseng, pedig tudom butaság. Most süt a nap, csokinyuszik kaphatóak a boltokban, és én karácsony közeli hangulatba jövök nagycsütörtökön? Ébresztő.

Felébredve sonkát főzök, és csak szippantgatok a fenséges illatokból. Közben hálát adok az Úrnak azért, amit értünk tett. Mert végre eszembe jut - noha nem magamtól sajnos.

Áldott húsvétot kívánok, szép hosszú hétvégét, aki közben dolgozik, annak pedig kitartást.

A nyárfa is tovább szöszöl.

Tovább olvasom »

Tavaszodgat

Érzem a napsütést.
Friss illatok szállnak.
Olykor eső illat ez.

Hallom a galambokat.
Turbék, turbék.
Ébredeznek a rovarok.
Rügyezgetnek a fák.

Lassan, de biztosan tavaszodik.
Halkan, hangosan.

Néha azért fejbe csap a hideg.

Tovább olvasom »

(lap)Pangás

Kicsit pang minden.

Tél utolsó hava.

Na, de ácsi, hát most

nincs is hó, miféle

haváról beszélsz?

Napsütés, és köd

folyamatosan váltja

egymást. Nem számít,

ki-mit akar, csak jön,

és aztán meg megy.

Nyom, kicsit még

nyomaszt is. De

a madarak csiripelnek,

vidámak a kisállatok,

hát az ember?

Tovább olvasom »