Vágy

Ülök a szobában a laptop előtt, lepihenvén a napi teendők elvégzése után. Azt gondoltam, na, most körbenézek a világhálón, behozom a lemaradást, vagy épp csak utánanézek valaminek, amit amúgy mindig elfelejtek.

Aztán a sült sajt, és bolognai ragu vegyes illata begyűrűzik a szobába a konyhából. Annyira pofátlanul ínycsiklandó, hogy a nyálelválasztásom is beindul. Mindenről elvonja a figyelmet. Csak az olvadt, sült sajtra tudok gondolni, ami összekavarodik a bolognai raguval, és a jócskán megszerecsendiózott besamel mártással.

Elképzelem, ahogy belesüllyesztem a villám, és bekapok egy falatot. Igazi gasztronómiai ízélmény.

De sajnos nem mára, úgyhogy jobb, ha elengeded. Mert az csak holnap lesz a tiéd.

Tovább olvasom »

Bejelentés

Milyen szigorú cím. Nem, nem zárok be, no para. 😀

Sokat gondolkodtam, hogyan is legyen ennek az oldalnak a jövője. Őszintén megvallva, elkezdett zavarni, hogy az eredeti tematikát teljesen megbontva, kvázi személyes blogként kezdett üzemelni az oldal. Nem ezzel a céllal hoztam létre.

Tovább olvasom »

2020#1

Vannak dolgok, amik nem változnak
Ilyen számomra a ragaszkodás is.
Ragaszkodom dolgokhoz, ez tagadhatatlan.

Nem tagadom, a blogom is egy ilyesmiféle
Az írás, akár komolyan, akár csak pötyögve,
Kimondhatatlanul is az életem része.

Része csak, azért nem az egésze, és
ez abban látszik meg leginkább, hogy
amikor nem volt, akartam, hogy legyen.

Lett, és nézzétek, nem használom ki.
Nem jönnek a szavak, vagy inkább
az időt nem tudom úgy odaszánni.

Odaszánás, ehhez bizony az kell, és
le a kalappal minden kitartó blogger előtt.
Nekem ez csak hullámokban működik.

De úgy azért működik legalább.
Időnként bejelentkezem, mert jót tesz
a lelkemnek. Írni is jó lenne, legalább verset.

Verset, haikut, bármit - ha novellát jelenleg nem megy.

Tovább olvasom »

Girls support girls

Ma délelőtt, még bőven munka előtt, végighasaltam egy videót. Néztem, hallgattam, és elgondolkodtam. HeyJulie, azaz Julcsi, videóit jó ideje követem, talán már két éve? Igen, azt hiszem, hogy azóta, hogy megcsinálta azt a bizonyos rólam videót, még a kis háromszöges, számomra nagyon Harry Potteres, imádott HeyJulie logóval.

Szeretem benne, hogy bár sokat változott azóta, mégse változott szinte semmit. És ezt most értsétek jól. Folyamatos kedvességgel van a közönsége felé. Tartja azt, amit elkezdett, hozza a léleksimogató  hangulatot, azokat a témákat, amikről nem árt beszélni, és közben a képek is minőségiek. Érezni, hogy mindegyik videójában benne van a szíve-lelke, és ez óriási dolog. Szerintem egy YouTube-videókészítőt nem tudok mellé sorolni, akit ennyire szívesen néznék bármikor. Kedvelek még párat, de most már elmondhatom: ő az ultimate kedvencem. Már önmagában a hangja megnyugtat egyébként. Úgyhogy, ha még nem ismeritek, szaladjatok, lessétek meg a csatornáját!

Tovább olvasom »

Nem vagyok formában

Megint régen nem jelentkeztem. Pedig sok minden történt, színházban voltam, esküvői szertartásokon örültem és gratuláltam, koncerteken voltam, két borfesztivált is meglátogattam és egy évet is pluszban hozzáírhatok a koromhoz.

Mindemellett rengeteget dolgoztam, munka előtt és munka után is. Nem volt időm se háztartást vezetni, se vőlegénnyel együtt tölteni időt - már úgy értem, hogy minőségit. Volt feszültség, volt boldogság, volt fájdalom. Az elmúlt másfél hónapról nagyjából ennyit mondanék.

A blogomat amúgy kifogástalanul ábrázolja ez a kép. Megvan a keret, meglenne a hely, de nincs mivel megtölteni, így üres, és csak jópofán odafirkantottam, hogy haha, ez itt egy blog, ahol mindenfélét megtalálsz. Ja, de kedves Olvasók, kitartóan kell keresnetek mostanság.

Tovább olvasom »